Németországban ősszel választást tartanak, ahol a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) szövetsége a kormányfői szék megtartásáért fog küzdeni. Az utóbbi napok közvéleménykutatásai azonban rendre az ellenzéki Zöldeket hozták ki a legnépszerűbb pártként. Szeptemberig még sok minden történhet, de a CDU régen állt ennyire rosszul egy választás előtt.

A közvélemény drasztikus megváltozását elsősorban a két párt kancellárjelöltjeinek bejelentése okozta. A Zöldek a korábbi tradíciókkal szemben most nem társjelöltekkel, hanem egy listavezetővel vágnak neki a választásnak. A jelöltjük a párt jelenlegi női társelnöke, Annalena Baerbock lesz. Az ő személyében egy fiatal, nagyon lendületes és ambiciózus politikus áll a Zöldek listájának élére. A személyén kívül azonban a programja is nagyon sok német tetszését elnyerte. Ebben megtalálható az ipar szén-dioxid kvótákkal való szabályozása, a párizsi klímaegyezmény alaptörvénybe írása, az állam adósságfékének eltörlése, valamint a gazdagokra kivetett vagyonadó is. A Baerbock elleni egyetlen jelentősebb kritika a tapasztalat hiánya. Míg ő csupán a brandenburgi parlament egy képviselője, addig a párt másik társelnöke, Robert Habeck korábban több, mint hat évig miniszteri pozíciót is betöltött tartományi szinten.

A Zöldek vezetését 2018-ban vette át a páros. Azóta egy nagyon sikeres EP választást tudhatnak maguk mögött, idén pedig Annalena Baerbock (jobbra) a kancellári posztért is harcba száll.

A CDU-CSU szövetség hanyatló népszerűségét azonban ugyanannyira köszönheti önmagának, mint a Zöldek előretörésének. Márciusban több tartományban is választást tartottak, amiken a CDU a vártnál jóval gyengébben szerepelt. Baden-Württembergben még a kormányban maradásuk is megingott. Végül bekerültek a koalícióba, bár az eredmények alapján a tartományt vezető Zöldek ki is hagyhatták volna a CDU-t. A tartományi választások azonban egyértelműen a párt új vezetésének gyengeségét mutatták meg. Erre tett rá még egy lapáttal az a botránysorozat is, amikor kereszténydemokrata politikusokról derült ki, hogy a koronavírus-járvány alatt pénzért cserébe különböző maszkgyártó cégek érdekeiben lobbiztak a parlamentben. A szövetségnek azonban a legnagyobb érvágást az elmúlt hetek eseményei okozták. A CDU és bajor testvérpártja a CSU áprilisban döntötték el véglegesen, hogy kit indítanak közös kancellárjelöltként. A pozíciót mind a két párt elnöke, Armin Laschet (CDU) és Markus Söder (CSU) is magának akarta. Bár általában a listavezetőt a nagyobb uniópárt szokta adni, most a bajor kistestvér előtt is megnyílt a lehetőség. Söder ugyanis toronymagasan vezet szinte minden népszerűségi versenyben. A bajor politikusnak azonban nem csak a szavazók között, hanem a CDU-n belül is rengeteg szimpatizánsa akad. Sok kereszténydemokrata parlamenti képviselő félti a helyét, ugyanis egyes becslések szerint Laschet vezetésével akár 100 mandátumot is bukhat a szövetség. Végül a párton belüli lázadásnak gyorsan elejét vették azzal, hogy a vezetőség Laschet mögé állt be a versenyben. Ezt már Södernek és a CSU-nak is el kellett fogadnia, az elhúzódó küzdelem azonban nagyon megtépázta a szövetség népszerűségét. A jövőben a CDU kampányának az sem fog segíteni, hogy Södernek innentől nem igazán áll érdekében a választás megnyerése. Ha Laschet bukik, az uniópártok pedig eltöltenek négy évet ellenzékben, akkor 2025-ben már sokkal jobb esélyekkel pályázhatja meg a kancellárjelöltséget. Ennek eleget téve az utóbbi napokban a bajor politikus nem egyszer kritizálta nyilvánosan Laschetet, elsősorban annak a lockdownt elutasító véleményéért. Mindeközben sokszor dicsérte a Zöldek jelöltjét Baerbockot, szembeállítva annak fiatalos lendületét, Laschet régimódi konzervativizmusával.

A szeptemberi győzelemre a Zöldeken és a CDU-CSU szövetségen kívül még a Szociáldemokrata Pártnak (SPD) van minimális esélye. A jelöltjük a jelenlegi alkancellár és pénzügyminiszter, Olaf Scholz lesz. Az ő személye azonban sok baloldali szavazót tántorít el, hiszen a pártnak inkább a mérsékelt, konzervatívabb oldalához tartozik. Ennek megfelelően az utóbbi időkben az SPD rendre csupán a harmadik helyen szerepel a közvéleménykutatásokban. A kormányra kerülésük azonban mégsem lehetetlen. Korábban úgy tűnt, hogy az első helyre a CDU-CSU szövetség futhat be, míg másodikak a Zöldek lehetnek. A két párt koalíciójának meg is lett volna a többsége, sőt sokáig úgy tűnt, hogy ez az egyetlen lehetséges összeállítás, ami a parlamenti helyek 51%-át biztosítani tudná. Az utóbbi pár hét eseményei azonban megváltoztatták az esélyeket. A Zöldek, köszönhetően a kancellárjelöltjüknek a közvéleménykutatások élére ugrottak, míg a CDU-CSU drasztikusan visszaesett. Ha most lennének a választások, akkor a kettejük szövetsége már kormányt sem tudna alakítani. Így azonban megnyílt a lehetőség egy szociálliberális, a pártok színei alapján közlekedésilámpa-koalíciónak nevezett formáció előtt. Ebben a piros SPD, a sárga Szabaddemokrata Párt (FDP) és a Zöldek vennének részt. Ebben az esetben a kormányfő minden bizonnyal Baerbock lehetne, a kormányprogram pedig egy szociálisan érzékeny és a környezetvédelemre nagy figyelmet fordító Németországot célozna meg.

Armin Laschet pár hónappal a megválasztása után nem tehette meg, hogy nem ő áll a pártlista élére. Jelenleg azonban nem tűnik úgy, hogy be tudná tölteni a Merkel visszavonulásával keletkező űrt.

Bár az elmúlt hetek valóban felforgatták az eddig biztosnak tűnő CDU-CSU győzelmet, a szeptemberi választásig még sok minden megtörténhet. A két szélsőséges párt, a jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) és a baloldali Linke például még meg sem nevezte a jelöltjeiket. Nekik a mérsékelt német politikában nincs sok esélyük az átütő sikerre, de még elhalászhatnak néhány szavazatot más pártok elől. Szintén nagy kérdés, hogy a Zöldek kancellárjelöltje körüli felhajtás meg tud-e maradni akkor is, amikor a pártok közötti vita a konkrét szakpolitikai kérdésekre fog irányulni. Egyelőre a kereszténydemokratákon ugyan látszik a megrogyás, de a kétségbeesés nem. A párt prominens személyei sorra nyilatkozzák, hogy ez csak átmeneti állapot és a kampány során újra az élre tudnak majd törni. Ha azonban ez mégsem történik meg, akkor a hosszú Merkel-korszak után a CDU-CSU szövetsége ellenzékben, míg a Zöldek kormányon találhatják magukat. Ez nem csak Németországra, hanem az egész Európai Unióra nagy hatással lenne, eltolva azt egy föderálisabb, a környezetvédelemre sokkal inkább érzékeny szuperállam irányába.