2021. júl 28.

Kezdődik a visszaszámlálás a francia elnökválasztás előtt

írta: Szabó M. András
Kezdődik a visszaszámlálás a francia elnökválasztás előtt

2017 után a következő egy évben is választások lesznek az Európai Unió két legnépesebb országában. Míg Németországban a parlamenti választás hozhat új kancellárt Angela Merkel helyett, addig Franciaországban az elnöki pozícióról kell dönteniük a választópolgároknak. Utóbbi kifejezetten izgalmasnak ígérkezik, miután nagyon sok neves jelölt indul el a versenyben. Nem túlzás azt állítani, hogy Európa jövője is múlik azon, ki fut be közülük az első helyre.

A francia politika, Európa sok más országával egyetemben, évtizedekig a jobb- és balközép versengéséről szólt. Ez a tendencia már az előző elnökválasztáson is felborult, amikor a második fordulóba jutó két jelölt, a harmadikutas, centrista Emmanuel Macron és a szélsőjobboldali Marine Le Pen volt. A politikai helyzet azóta sem állt vissza a régi kerékvágásba. Ma már nem is annyira a jobb és bal ellentéte határozza meg a francia közéletet, inkább az európai globalizmus áll szemben a patrióta lokalizmussal. Ennek az új tengelynek a két nyertese egyértelműen Macron és Le Pen lettek, akik a két sarokban állva jövőre is a legesélyesebbek a második fordulóba jutásra. Mellettük a hagyományos baloldal a megújulás hiányától küzdve szinte teljesen eltűnt, míg a jobbközép csapkodva próbál fennmaradni a két nagy pólus között. De kik is a jelöltek és milyen esélyekkel vágnak neki a választásnak?

macron2.jpg

Emmanuel Macron szinte teljesen ismeretlenül robbant be a politikába 2017-ben. Jövőre ez az előnye már nem lesz meg, immár elnökként kell megvédenie a pozícióját.

A szélsőjobboldal legesélyesebb jelöltje az immár harmadszor induló Le Pen. A politikusnő édesapja az a Jean-Marie Le Pen, aki összesen ötször próbált meg az ország elnökévé válni. Az általa alapított pártot, a Nemzeti Frontot lánya nevezte át Nemzeti Tömörüléssé, mivel a fiatalabb Le Pen vissza akart venni annak radikális, militáns jellegéből. Ennek a pártnak az élén indul el Le Pen az elnökválasztáson is. A politikusnő azonban nem csak szimbolikus lépésekben tér el apja eredeti irányvonalától. Bár korábban a párt erősen antiszemita és iszlámellenes is volt, Marine Le Pen már inkább egy laicista, szekuláris politikával fordul rá a választásra. Míg korábban az iszlámot maga Le Pen is a katolicizmus védelmében kritizálta, addig ma már inkább a köztársaság nevében vet el mindenfajta vallási radikalizmust. Ez azonban erős nemtetszést vált ki sok szélsőjobboldali és sok katolikus választóban is, akik Le Pent már baloldalisággal is vádolják. Az ő hangjuk lehet Éric Zemmour, aki bár algériai zsidó családba született, mégis élesen kritizálja mind az iszlámot, mind a bevándorlást. Bár az újságíróként dolgozó Zemmour még nem jelentette be indulását, a támogatottsága már így is elég nagy ahhoz, hogy jó pár szavazót elvegyen Le Pentől. Igaz ez legfeljebb annyira lehetne elég, hogy Le Pen ne jusson tovább a második fordulóba, ugyanis Zemmournak erre úgysincs matematikai esélye. Persze van még jelölt a szélsőjobb táborban, Nicolas Dupont-Aignan személyében. A politikus azonban már kijelentette, hogy ha a radikális tábor meg tud egyezni egy közös jelöltben, akkor ő is hajlandó félreállni.

Méginkább szükség lenne a közös jelöltre a mérsékelt, konzervatív jobboldalon. A 2017-es fiaskót követően (a Republikánusok jelöltje, François Fillon sokáig esélyes volt a győzelemre, ám egy korrupciós ügy miatt végül a második fordulóba sem tudott bejutni) jövőre talán sikerülhet a jobbközép erőknek újra a politika élmezőnyébe harcolni magukat. Erre azonban csak akkor lehet esélyük, ha egy jelölt mögé sorakoznak fel. Ez jelenleg nagyon nehéznek tűnik, ugyanis már többen is bejelentkeztek az elnöki pozícióért folyó küzdelembe. A Republikánusok soraiból ugyan még nincsen hivatalos jelölt, de sokan várják Laurent Wauquiez lyoni régióelnök és Michel Barnier korábbi EU-s Brexit főtárgyaló indulását. Ők mindketten a bevándorlás kritizálásával és annak időleges leállításával kampányolnának. Mérsékeltebb helyet foglal el az a két jelölt, akik ugyan kiléptek korábban a Republikánusoktól, mégis most mind a ketten bejelentkeztek a jobboldal vezetéséért. Xavier Bertrand a lillei, míg Valérie Pécresse a párizsi régió elnöke. Bertrand egy szociálisabb irányt képvisel, korábban munkaügyi és egészségügyi miniszter is volt. Az ő személye azért is lehet érdekes, mert sok Macron-szavazót is meg tudna szólítani, miután 2017-ben még majdnem Macron miniszterelnöke is lett. Vele szemben Pécresse inkább egy liberálisabb irányt képvisel a jobboldalon belül. Ennek megfelelően a Republikánusoktól való kilépését követően megalapította a Szabadok nevű mozgalmát, ami Macron és pártja alternatívájaként próbál funkcionálni. Az nem is kérdés, hogy a mérsékelt jobboldali tábornak kizárólag akkor van esélye, ha egy jelölt mögé tud besorolni. A legerősebb jelölt Bertrand, aki alkupozíciót nem hagyva kijelentette, hogy vagy őt támogatja automatikusan, előválasztás nélkül az egész tábor vagy külön indul. Az előválasztás azért nem áll érdekében, mert a Republikánusok vezetése által gyakran lenézett vidéki politikus könnyen kikaphatna egy ilyenen, holott az elnökválasztáson ő érné el a legmagasabb eredményt. Természetesen a többi jelölt előválasztást szeretne, ami azonban nem kelt jó emlékeket a legtöbb jobboldali szavazóban. 2017-ben is előválasztási győztesként lett Fillon a párt jelöltje, azonban ilyen legitimáció mellett a leváltása lehetetlenné vált a korrupciós ügyeinek kiderülése után.

bertrand_pecresse.jpg

A két régióelnök, Xavier Bertrand és Valérie Pécresse is a jobboldal jelöltje akar lenni, de ehhez előbb egymást kellene legyőzniük.

A jelenlegi parlament legnagyobb pártja, a centrista En Marche (Előre) jelöltje bár még nem hivatalos, de minden bizonnyal a regnáló elnök, Emmanuel Macron lesz. Bár Macron támogatottsága már újra felfelé menetben van a három évvel ezelőtti sárgamellényes tüntetéshullám okozta mélypont után, még mindig elég sokan vannak negatív véleménnyel az elnökségéről. Ez az emelkedés feltehetően a jobboldali fordulata miatt következett be. Míg korábban inkább neoliberális reformokat próbált bevezetni, addig elnöksége végére inkább a köztársaságpárti, konzervatív témákat vette elő. Ennek keretében létrehozta az Imámok Nemzeti Tanácsát, ami a franciaországi iszlám ellenőrzésére szolgál, illetve sokszor kritizálta Törökországot, amiért szeparatista imámokat küldenek Franciaországba.

Bár a jobboldalt is megviselte a Macron-Le Pen páros dominálása, a baloldal szinte teljesen kikerült a politika élmezőnyéből. 2017-ben a Szocialista Párt jelöltje mindössze 6 százalékkal zárt az ötödik helyen. Külön sokkal többre most sincs esélyük, viszont összefogni legfeljebb a szintén baloldali Zöldekkel tudnának. Bár hivatalos jelöltje még egyik pártnak sincs, a szocialistáknál Anne Hidalgo, Párizs polgármestere, míg a Zöldeknél Yannick Jadot, EP-képviselő lehet a befutó. Összefogás esetén viszont vagy valamelyikük visszalépésére, vagy egy konszenzusos harmadik jelöltre lenne szükség. A felmérések alapján viszont még így sem lenne esélyük a győzelemre. A szélsőbaloldalon a legnevesebb induló Jean-Luc Mélenchon, aki radikális, nacionál-kommunista pártja, a Lázadó Franciaország élén vág neki a választásnak. Ő már 2017-ben is indult és nagy meglepetésre 20 százalékot szerzett. Most a felmérések szerint ennek csak a felére van esélye. Egy teljes baloldalt összefogó szövetség valószínűleg már komoly esélyekkel indulhatna, azonban Mélenchonék nem hajlandóak a hagyományos pártokkal összefogni, ahogy azok sem támogatják a radikálisokat.

melenchon.jpg

Bár Jean-Luc Mélenchon korábban maga is a Szocialista Párt tagja volt, ma már elképzelhetetlen lenne, hogy az EU-, NATO- és globalizmus-ellenes politikus szövetségre lépjen a mérsékelt baloldallal.

Bár sok jelölt indul el a választáson, az elemzők csak néhány forgatókönyvet tartanak lehetségesnek. Az egyik, hogy a mérsékelt jobboldal nem áll össze egy közös jelölt mögött. Ebben az esetben minden valószínűséggel megint Macron-Le Pen párharc lehet a második fordulóban, amit bár kisebb előnnyel, de megint Macron nyerne. Éppen ezért sokan a jelenlegi elnök kezét is belelátják a jobboldal töredezettségébe, hiszen az elsősorban neki kedvez. Ha megszületik a konszenzus és a centrum és a szélsőjobb között csak egy jelölt marad, akkor neki lenne esélye bejutni a második fordulóba. Ha ez Bertrand lenne, akkor Le Pennel szemben magabiztosan nyerne, míg Macronnal egy nagyon kiegyenlített küzdelmet vívna. Így aztán könnyen meglehet, hogy a ma még kaotikusnak tűnő jobbközép adhatja majd az elnököt 2022 után. Persze az is igaz, hogy a legutóbbi választás előtt ilyenkor Macronról nemhogy a világ, de még a franciák is alig hallottak. Jövő áprilisig még sok víz lefolyik a Szajnán.

Szólj hozzá

politika franciaország választások macron