Izraelben március 23-án parlamenti választásokat tartottak. A törvényhozói testület (Knesszet) legtöbb helyét a Benjámin Netanjahu jelenlegi miniszterelnök vezette Likud párt nyerte. A rendkívül sokszínű parlamentben azonban nem lesz egyszerű feladat a kormányalakítás. A közel-keleti állam még mindig nem lélegezhet föl a több mint két éve tartó politikai válságból.

Az erősen töredezett politikai paletta elsősorban a társadalmi összetételből következik. Az Európában jól megszokott bal és jobboldali felosztáson túl Izraelben számos más ellentét mentén is megosztottak a pártok. Vannak vallásos és világi, zsidó és arab, cionista (Izrael államot elismerő) és anti-cionista pártok. A zsidó pártok továbboszthatóak aszerint, hogy askenázi vagy szefárd eredetűek, illetve hogy az ultraortodox (haredi), a konzervatív vagy a reform irányzatokhoz tartoznak-e. Az eddigi csoportokon túl még jelentős befolyással bírnak a keresztény, a palesztin és az oroszajkú kisebbségek is. Ezen megosztottság miatt fordulhatnak elő például olyan helyzetek, mint hogy két jobboldali párt, a Jiszáel Béténu és az Egyesült Tóra Judaizmus vallási okok miatt semmi esetre sem fognának össze egymással. Másrészről a Knesszet megosztottsága természetesen az arányos választási rendszer és az alacsony bejutási küszöb miatt is adódik.

Izraelben az elmúlt két évben négy parlamenti választást tartottak. Ezek nagyrészt a jobboldali Likud és a centrista Kék és Fehér párharcáról szóltak. Míg előbbi végig ragaszkodott Netanjahu miniszterelnöki pozíciójához, addig az utóbbi a politikust érő korrupciós vádak miatt nem tudta ezt elfogadni. Az első két választáson a két párt nagyjából ugyanannyi szavazatot kapott, azonban a korábban felsorolt töredezett politikai paletta lehetetlenné tette egy új kormány felállását. A harmadik választás átmenetileg megoldotta a válságot. A koronavírus járványra tekintettel Benny Ganz a Kék és Fehér vezetője belement egy nemzeti egységkormány felállításába, Netanjahu vezetésével. Ez azonban a párt szakadásával is járt. Jáir Lapid vezetésével a frakció jelentős része otthagyta a Kék és Fehért és Jes Átid (Van jövő) néven új, ellenzéki pártot alakítottak. Azonban Netanjahu és Ganz koalíciója sem bizonyult elég erősnek. Miután a Knesszet képtelen volt elfogadni az ország költségvetését, a parlament automatikusan feloszlatta magát és előrehozott választások kerültek kiírásra. Így jutott el Izrael március 23-ig.

Benjámin Netanjahu és Benny Ganz végül nagy nehezen egyezségre jutottak. Ennek értelmében másfél évig az előbbi, majd másfél évig az utóbbi lehet a miniszterelnök.

Mivel a Netanjahu ellenes centrista tábor megosztottá vált (a Jes Átid 17, míg a Kék és Fehér 8 mandátumot tudott szerezni), így a Likud már nagy fölénnyel tudta megnyerni a választást. A 120 fős Knesszetben összesen 30 képviselői hely jutott Netanjahu pártjának. A koalíciós tárgyalások azonban most sem lesznek könnyebbek, mint az elmúlt három alkalommal. A kormányban eddig is részt vevő, Netanjahut támogató pártok abszolút többséget nem, csupán 52 mandátumot tudtak szerezni (az ultraortodox Sász és Egyesült Tóra Judaizmus 9 és 7, míg a Vallásos Cionisták 6 hellyel rendelkeznek). Ebből következik, hogy a Netanjahu ellenes képviselőknek meglenne a többsége, azonban ez a tábor nagyon megosztott. Az előbb felsorolt koalíción kívül még három másik jobboldali párt jutott be a Knesszetbe. A szekuláris Jiszáel Béténu 7, a miniszterelnöki ambíciókkal is rendelkező Jáminá szintén 7, a Likud-szakadár Új Remény pedig 6 mandátumot tudott szerezni. Ezzel szemben a baloldal nagyon gyengén szerepelt, a Munkapárt 7, míg az újbalos Merec 6 képviselőt küldhet az új parlamentbe. Az eddigi főként zsidó pártokon kívül azonban két arab csoport is bejutott. A szekuláris Közös Lista 6, az iszlamista Egyesült Lista pedig 4 mandátumot szerzett.

Bár a 13 különböző párt által uralt Knesszet bizalmát egyik miniszterelnök-jelöltnek sem lesz könnyű elhódítania, mégis vannak lehetőségek egy többségi koalíció létrehozására. Miután az államfő Netanjahut kérte fel elsőként kormányalakításra, így először ő próbálkozhat. A miniszterelnök már többször is elmondta, hogy visszavárja a jobboldali pártokat a régi szövetségbe. Jelenleg úgy néz ki, hogy közülük legfeljebb a Jáminát lehetne meggyőzni erről, de a többség még így sem lenne meg. Korábban azonban egy olyan lehetőség is felmerült, hogy még az iszlamista Egyesült Listával is szövetségre lépnének. Velük együtt már abszolút többséget nyerhetnének a parlamentben. Ennek az esélye azonban csökkent az elmúlt napokban, miután több jobboldali politikus is kifejezte, hogy az anti-cionista arabokkal semmiképpen sem működne együtt. Az ellenzéki oldalról vagy Jáir Lapid, a Jes Átid vezetője, vagy Naftali Bennett, a Jáminá elnöke lehet a befutó, azonban mindkettejüknek megvannak az ellenzői. Míg előbbit főleg a jobboldali pártok, addig utóbbit a szekuláris és arab pártok nem tudnák támogatni. Egy harmadik opció a Netanjahu mögött álló blokk feltörése lehet. Ez az elmúlt három választás után nem sikerült és most sincsen nagy esély rá. A Likudban bár vannak kritikus hangok, de egyelőre nem tűnik úgy, hogy kihátrálnának a vezetőjük mögül. A többi kormánypárt pedig még ha meg is tenné, egyáltalán nem biztos, hogy az ellenzék tárt karokkal fogadná őket. Mind az ultraortodoxoknak, mind a szélsőjobboldali Vallásos Cionistáknak olyan programjaik vannak, amit az ellenzék bizonyos pártjai biztosan nem fogadnának el.

Az ellenzéki pártok az ultraortodox zsidókat leginkább anti-cionizmusuk miatt tartják radikálisnak. Ők ugyanis nem támogatják a világi Izrael létezését, hiszen a zsidó államot szerintük csak Isten teremtheti meg.

A Netanjahu ellenes tábornak azonban maradt egy másik lehetősége is amennyiben nem sikerülne működő koalíciót összehozniuk. Egy törvénymódosítással elérhetnék, hogy Netanjahut eltiltsák a kormányalakítástól. Ebben arra hivatkoznának, hogy a miniszterelnök ellen korrupciós vádak miatt folyamatban lévő büntetőeljárás összeférhetetlen a pozícióval. Ha ez az ötlet többséget nyerne a parlamentben, akkor valószínűleg a Likudnak alternatív jelölttel kéne előállnia. Közben egy másik érdekes megoldás is körvonalazódik. Egyes likudos képviselők arról beszélnek, hogy Netanjahu a nyáron megüresedő államfői posztot is átvehetné. Az elnöki szék kérdése már csak azért is fontos, mert aki betölti, kegyelmet adhat a miniszterelnöknek, amennyiben azt elítélik. Ezeken kívül persze ott marad az eddig is használt módszer, az előrehozott választások. Itt azonban Netanjahunak azzal is számolnia kell, hogy az előző koalíciós megállapodás értelmében november 17-én Benny Ganz veszi át a helyét. Eddig az időpontig tehát mindenképpen le kéne bonyolítani immár az ötödik választást, illetve új kormányt is kéne alakítani. Ez utóbbi feltehetően semmivel sem lenne egyszerűbb, mint a korábbiakban. Az izraeli társadalom és a politika továbbra is megosztott marad és Benjámin Netanjahu népszerűsége sem fog az egekbe szökni.